Ferrari Cavalcade 2016 - Velence

A Cavalcade, amit minden Ferrari rajongónak egyszer látnia kell. Látnia, éreznie, hallania, az olasz márka hívőinek ez közel olyan, mint a nirvána. Legalábbis valami olyasmi lehet, ha még én is, az abszolút Ferrari tisztelő és szerető, de főállású Porsche rajongó úgy gondolok rá, mint az egyik legkomolyabb autós rendezvény, amit valaha láttam. Pedig basszus, én csak egy átlag halandó vagyok, akinek köze nincs az egészhez, csupán az út mellől szemléli, fotózza az előtte elsuhanó járműveket, és próbálja feldolgozni, amit lát. Bár a rendezvény nem a legjobb szó, ez több, színtiszta élmény, egy brutálisan tömény Ferrari szörp, amit nem tudsz eléggé hígítani, mert még akkor is eszméletlen durva – de nem is akarod. Tartósítószert sem tartalmaz, mert ez anélkül is örökké eláll, szavatosságot értelmetlen lenne ráírni. Ha volt már, hogy autótól libabőrös lettél, akkor van benned egy kis benzinvér és sosem felejted el.   

Miután tavaly megvolt az első Cavalcade-om, amiről két cikk is született (1. rész, 2. rész), úgy gondoltam, idén már rutinos vadászként nem érhet meglepetés. Nem, a francokat nem, de erről majd később. A mostani sztori úgy kezdődött, hogy végleg eldöntöttük két vérbeli autófotós kollégával: megvalósítjuk az évek óta szemünk előtt lebegő álom spotter nyaralást, vagyis elmegyünk a Franciaországba, hogy a Cote d’Azure gyöngyszemében, Monacoban felkutassunk annyi penge négykerekű tárgyat, amennyit csak lehetséges. A túráról habár beszámoló még nem született, a blog Facebook oldalán már pár kép látható!

2015-ös hangulatkép

A szállást már télen lefoglaltuk, ekkor még nem is gyanítván, hogy mi fogja a kirándulás végén feltenni az i-re a pontot. Eltelt pár hónap, időközben pedig kiderült, hogy a 2016-os Ferrari Cavalcade központja Velence lesz, amit keresztez a Monaco-Budapest útvonal is, már amennyiben kocsival megy az ember és a legrövidebb utat választja. Itt pedig már azt hiszem mindenki sejti, hogy mi következik, természetesen autóval mentünk és természetesen pont beleesett a Cavalcade nyaralásunk időintervallumába. Véletlen? Talán, bár egyesek szerint véletlenek nincsenek. Úgy látszik, rendes fotósok voltunk, az autós gondviselés pedig úgy gondolta, hogy szép magyarosan fogalmazva kimaxolja nekünk a spotting túrát, ezúton is nagyon köszönjük!

Úgy gondoltuk az utazással kapcsolatban, hogy kemények leszünk, egy percet sem hagyunk kárba veszni és még egy kicsit spórolunk is. Szállást szombattól foglaltunk csütörtökig, tehát 5 éjszakára, egy jó munkanap után pár órát pihenve (pakolva), péntek esti indulással így egy éjszakát már kihúztunk, ráadásul szombaton még fotózni is tudtunk érkezés után, nem kihagyva ezzel egy értékes, forgalmas hétvégi napot. A visszautat ugyanilyen „lazára” terveztük, csütörtök délelőtt kényelmesen elindulunk hazafele, délután 4-5 körül odaérünk Velencébe, ahol pedig megvárjuk a parkolóhelyre visszatérő autókat, aztán majd hazaérünk valamikor másnap hajnalban. Ha egy munkanap után kibírtuk a 13-14 órás utat alvás nélkül, majd lepakolás után bementünk Monacoba, ahol még koraestig fotóztunk, akkor kialudva magunkat már mindegy, hogy az indulást követően 14 vagy 20 óra múlva érünk haza, nem?

Melyik kezembe harapjak szituáció, a lehető legrosszabb egy ilyen rendezvényen. El kell dönteni, elölről vagy hátulról szeretnél fotót egy-egy gépről, de az se biztos, hogy sikerül mindegyiket jól lefotózni.

A nagy kérdés az volt, Velencében hol találjuk meg a kb. 100 Ferrarit? Feltűnőek, az biztos, na meg a város sajátosságai révén nem is nagyon lehet sok helyre elrejteni ennyi autót ott, ahol a világon minden bizonnyal a legmagasabb az egy lakosra jutó gondolák száma a földrajzi sajátosságok miatt. A rendezvény első napján készült képek alapján tudtuk, hogy egy parkolóház a központ, de melyik lehet az? Az egyetlen, hiszen csak egy van – írta nekünk Josh Cartu akinek ezúton is köszönjük a választ! Viccesen hangzik, de logikus, hogy egy ilyen hely nem a parkolóktól fog hemzsegni. Az, hogy hogyan találjuk meg, már más téma volt, de minden flottul ment és hamar rábukkantunk a helyre. Terveinknek megfelelően 17 óra előtt néhány perccel már a Velencébe vezető hídon gurultunk, amiről ki is szúrtunk egy hatalmas P-betűt, mely egy gyanúsan parkolóház szerű létesítményen volt látható, ötre pedig már le is parkoltuk az autót. Miután egy fél szint le volt foglalva a Cavalcade résztvevői számára, innen már könnyű volt a dolgunk, a 4. szinten meg is találtuk az elkülönített részt. Még alig volt ott valaki pont, ahogy terveztük! Tehát a csapat nagy része még úton van az aznapi túráról visszafele – vontuk le a következtetést. Nem is vesztegettük az időnket, elindultunk keresni egy normálisan fotózható részt a bekötő úton. Ja igen, egy LaFerrari-t és egy FF-et pedig még a földszinten fogtunk egy ráccsal leválasztott VIP parkoló részben. Ha valakinek a közösségi Ferrari parkolás derogál… Nem jöttünk rá, miért voltak elkülönítve ezek az autók, de nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy a többiek fent fognak parkolni és még nincsenek ott!

Ahogy kezdtünk kicsit távolodni a parkoló bejáratától, már meg is jelent az első fecske, nem sokkal utána pedig begurult a hófehér F12tdf-is Cartu-val a volán mögött.

Ezután jöhetett az igazi forgatag, kavalkád, beindult az élet és jöttek az autók! Amekkora sláger volt tavaly a LaFerrari és a 458 Speciale A, akkora sláger idén a már említett típus, vagyis az F12tdf. Érthető, hogy sokan választották a paletta egyik legújabb limitált tagját, egyébként szerintem ez a legszebb modell a Ferrari aktuális kínálatából.

Ettől függetlenül a LaFerrari népszerűsége töretlen a túrázók körében, 12 darabot fotóztunk szűk másfél óra leforgása alatt, ez a szám úgy gondolom magáért beszél. Űberelte a tavalyi felhozatalt a 2016-os, volt pár típus, ami nagy meglepetésként ért. Következzenek ők, sorrendben!

Tudatlannak lenni sosem jó, de olykor igen kellemes meglepetéseket is okozhat magának így az ember. Nem néztem igazán utána a nevezési listának, vagy a fotóknak az előző napokról, hogy kiderítsem, vajon mi lehet az idei autólistán? Majd kiderül – gondoltam. Kollégáim az előző estéken végig a netet bújták Cavalcade-os képek után kutatva, én abszolút a meglepetésre bíztam a dolgot. Mindenképpen hihetetlen lesz, ez biztos, ha pedig várok valamit, ami mégsem lesz meg, az felesleges csalódás. Nem csoda hát, mikor a Ferrari Enzo Ferrari érkezésekor képletesen ledobtam az ékszíjat! És ekkor mit sem sejtettem még….

…. ugyanis néhány percre rá begurult a ’90-es évek egyik legnagyobb királya, egy Ferrari F50! Komolyan, még a név leírása is jólesik. Akaratlanul is beugrik, ahogy 8-9 évesen csapatjuk az NFS II és Hot Pursuit 2 névre hallgató pc klasszikusokban a típussal, így habár a modell debütálásakor még csak 1 éves voltam, később kifejlődött autóimádatom alappillérét képezi a játékoknak köszönhetően olyan kortárs legendák mellett, mint az örökké No.1. McLaren F1, vagy hogy egy másik nagy kedvencet említsek, a Jaguar XJ220. Gyermekkorom óta kötődöm hozzá és imádom. Bizonyos tesztek alapján a turbós poszter sztár elődön nem tud igazán felülkerekedni versenypályán, de ez a gép nem is feltétlen a puritán sportautók példaképének is tekinthető F40 legyőzésére született. A kivehető tetőpaneles F50 más életérzést közvetít, amiben ugyanúgy helye van a versenypályás száguldozásnak, ahogyan a pálmafás tengerparti kabriózós krúzolásnak is Miami környékén. Mindezt gyakorlatilag utcára átültetett Forma 1-es technikával tehetjük meg, közvetlen magunk mögött egy szívó V12-es kíséretében, míg mint tudjuk, az F40 turbós V8-as segítségével állítja égnek a szőrt minden porcikánkon. Tény, hogy sosem sikerült kilépnie teljesen az előd árnyékából. Egy kicsit különc, melyből jóval kevesebb készült (csupán 349 darab), így exkluzívabb is és jóval ritkábban látni utcán vagy rendezvényen felmenőjéhez képest. Egyébként teljesen szubjektív, kinek melyik tetszik jobban, felesleges is ezen rágódni, lehet isteníteni bármelyik típust, nem alaptalanul! Hosszú cikket lehetne írni csak ebben a témában, így zárjuk le annyival, hogy jobban rajongok az 50-esért, mint bármelyik másik valaha gyártott Ferrariért.  És akkor egyszer csak váratlanul ott termett előttem! Még egy ehhez hasonló rendezvényen sem számítottam rá, hisz igen csak ritka autóról van szó, ahogy már említettem, melynek eszmei értéke egy rajongó számára felbecsülhetetlen. Ha mégis mérőszámot kell mondani, akkor 1,4-1,7 millió euró között rejlik az igazság. Mit érezne az olvasó, ha gyermekkori hőse megelevenedne előtte? Egy ilyen véletlenszerű találkozóra egyáltalán nem lehet felkészülni lélekben – esetleg, ha tudná előre az ember, de talán még akkor sem.

Egy álmom vált valóra azzal, hogy közúton láttam közlekedni egy ilyen csodát, majd később testközelből is szemügyre vehettem. Élőben a legenda előttem, létezik, hallom, érzem, látom… Sosem hullattam még örömkönnyeket, nagyon el sem tudtam képzelni, milyen érzés lehet, egészen idáig. Ahogy elgurult az F50 és volt egy pillanatom felocsúdni, könnyek tolultak a szemembe. Pityeregve álltam az út szélén, hirtelen nem tudtam mit kezdeni magammal, sosem éreztem ilyet korábban.  Aztán megfordultam, mögöttem Csabi barátom kb. 50 méterrel odébb szintén a szemét törölgette. Azt hiszem, ezzel a pár sorral elmondtam mindent a helyzetről. Férfiasan bevalljuk, megkönnyeztük a jelenséget. Normálisak vagyunk? Nem nagyon, de ez minket cseppet sem bánt. A lényeg, hogy ezt az élményt már nem veheti el tőlünk senki, örökké emlékezni fogunk majd a pillanatra!

És akkor fokozzuk a fokozhatatlan, csak úgy a poén kedvéért, néhány perccel ezután megjelent egy F40-es is. Erre már tényleg nem tudtam mit mondani, csak teli szájjal vigyorogtam, nevettem és próbáltam értelmes képeket lőni a nagy izgalom közepette. Megvolt tehát a nagy hármas, kérdés ezek után, hogy felülmúlta-e a 2016-os Cavalcade felhozatala a tavalyit? Azt hiszem, nem. Sikerült még magasabbra tenni ezzel azt a bizonyos lécet, csak le ne verje egy repülőgép.

A Ferrari kombók kombója, a legszebb hármas a parkolóból!

A Ferrari SA Aperta, a 458 Speciale A-k és F12tdf-ek hada pedig már csak a hab volt a tortán. 3,5 órát töltöttünk végül a bekötő úton és a paripák istállójául szolgáló parkolóházban,   majd a lassan lenyugvó nap sugaraiban elgurultunk, magunk mögött hagyva Velencét, amiből végül az ég világon semmit sem láttunk a parkolón és az ipari zónán kívül. Fáradtak voltunk, szállásunk sem volt, menni kellett. Majd legközelebb! A szöveges beszámolót ezennel lezárnám, egy kép többet mond ezer szónál, következzen még néhány fotó búcsúzóul:

 

 

 

 Amerikai változat

 Európai változat

 Volt átfedés a tavalyi és az idei Cavalcade között, többek között ő is egy  ismert autó volt már a számomra. Törött LaFerrari-ra sem számítottunk!

Tartsatok a Keréknyommal legközelebb is és kövessétek az oldalt a Facebook-on egyaránt!

AMTS 2016, ahogy mi láttuk

A naptárban fejben mindig nagy piros X jelöli az AMTS, azaz Autó Motor és Tuning Show kezdetét, már ami minket illet, hisz ekkor van esélyünk utcán is megfogni a rendezvényre érkező különlegességeket. Idén sem volt ez másképp, március 17-én reggel össze is gyűlt a csapat egy része a Hungexponál, lövésre készen várva az érkező kiállítókat. Jómagam valamivel később tudtam csatlakozni, szerencsére addig csak pár szépség maradt ki a bemenő autók közül.

Nem is szaporítanám tovább a szót, jöjjön a lényeg, vagyis a képek! Felhívnám a figyelmet, a válogatás a blog tematikájához is illő luxus/sport és veterán autókra, ritkaságokra, érdekességekre fókuszál. A galéria a teljesség igénye nélkül:

Érkezésemkor ez a zöld, 2013-as Mustang fogadott. A szín nagyon rendben van, ebben a többiekkel egyet is értettünk. Meg abban is, hogy a tuning elég megosztó. Mi inkább gyári állapotban hagytuk volna a gépet, de a nagyközönségnek úgy hallottuk tetszett - ízlések és pofonok.

 Német sor közeledik, falkavezér Porschéval az élen.

 Érdekes arany felnik voltak alatta, tavaly még matt-zöld fóliával láttuk a Cayman-t.

Számos 2015-ös, azaz új Mustang is érkezett a kiállításra. Nagyon eltalálták a 6. generációt, hátulról különösen tetszik. Dicséretes, GT változatból volt a legtöbb az AMTS-en.

 Lancia Beta érkezik, nem gyakori látvány még kiállításokon sem!

 Replika vagy sem, ez a 130 RS odavág.

 A legvagányabb szoci fastback után nem sokkal megérkezett a legvagányabb német fastback, egy Audi 100 Coupe S. Múltkor szembejött velem Zuglóban, rögtön beleszerettem. Egyébként a '70-től '76-ig készült Coupe S-ből csupán nem sokkal több, mint 30 ezer darab készült.  Minden tiszteletem a tulajdonosé!

 Ez pedig itt nem más, mint a híres magyar tuningcég, a Nimrod egyik korai kreálmánya, a Katyusha. A Ferrari 458 Italia-n alapuló szörnyeteg azonban leginkább csak szörnyű. Sajnos a többi Nimrod tuningos szuperautót zárt tréleren vitték. Nagy kár, pedig a kritikát érezték a cégnél és az újabb fejlesztések hatalmasat léptek előre dizájnban, a Concorde vagy Le Mans nevekre hallgató, szintén 458-on, illetve 488-on alapuló modellek már egész pofásan néznek ki. El is tudnám képzelni, hogy valamelyik arab sejk lecsap rájuk, aki a Mansory mellé szeretne egy olyan gépet is, ami még biztos nincs egyik ismerősnek sem.

 Jól áll neki a matt kék - BMW M3 E92.

Ő egy négyhengeres változat, fehérben sem rossz!

 Barátaink és Mercedes-AMG A45-ösük, komoly kis méregzsák. 

 Ezt a GMC-t már a tavaly tavaszi Autók és Kávén is láttuk a Kincsem parkban, továbbra is nagyon ütős a szín.

 Érdekes mód GT-R-t keveset láttunk, pedig régen nagy divat volt és viszonylag sokat lehetett látni belőle a hasonló rendezvényeken is.

 Ami pedig hivatalosan nem is készült: kabrió Zsiguli!

 Ferrari California - ő még a szívómotoros, 4,3 literes, 460 lóerős változat.

Cápák is tiszteletüket tették a rendezvényen, íme egy szép példány.

 "Louder than your girlfriend last night." Azt hiszem ez nem kíván további kommentárt!

Jaguar F-Type S

 Ő pedig már a 3,85 literes V8-assal szerelt, 560 lóerős turbós változat, ahogy erre a neve is utal: Ferrari California T.

 1967 Ford Mustang Fastback nagyon szép állapotban.

Ez a Corvette annyira brutál (és állat!) volt, hogy két képet is meg kell osztani róla itt. Amit ki lehetett ízlésesen hozni, azt kihozták az egyébként is gyönyörű, facelift előtti, tehát még nem lekerekített fenekű - és véleményem szerint egyéb apró részleteiben is szebb - C3-asból.

Ferrari 360 Modena amerikai változatban. Alapból piros az autó, nemrég került rá a matt fólia.

Egy kis KGST blokk: fent két Wartburg nyomul előre, őket pedig véletlen épp egy kortárs elvtárs, vagyis egy 2106-os követte. Nem sokkal később utánuk érkezett ez a szintén látványos, már csak Ladákból álló trió:

 OCT tuningos Mustang GT...

...és még egy Mustang GT.

Porsche 911 Carrera 3.2 - 1987-es az autó, 42500 euróért hirdetik.

 Toyota Corolla - általában a kicsit unalmas, de nagyon megbízható szedánok jutnak eszünkbe a név hallatán. Pedig a Corollának két oldala van. Ez pont  a másik, jóval izgalmasabb! 

 Chevrolet Camaro Convertible

 Mercedes-AMG CLA 45 Shooting Brake OrangeArt Edition - szép hosszú név.

 Ismét egy japán legenda, Toyota Supra az utolsó szériából. Szép darab, meg kell becsülni az ilyet! A nap szerintem egyik legjobb képe róla készült.

 Bentley Continental GT

 Avatatlan szemek elsőre talán rá sem jönnek a turpisságra. Biztos megtréfált már néhány kekeckedőt... Csak egy Omega? Na persze... Lotus Omega!

 Rendezvények rendszeres látogatója a naracs Murciélago, nem először találkoztunk vele mi sem.

 BMW 3200 CS

 Ez pedig egy igazán mutatós, Shelby Cobrának tűnő tárgy.

 Széles mosollyal állnék meg egy ilyennek, ha levillogna az úton - talán vagyunk még ezzel így néhányan.

Gyorsulási autót kabrióból? Miért ne? Egy csöppet brutális lett ez a '67-es Mustang Convertible. A benne lévő 351-es, kompresszoros V8-as elvileg 650 lóerős.

 Audi R8

 Sötétedés előtt érkeztek nem sokkal, még sikerült őket viszonylag normálisan lefotóznunk. Nem is tudom mikor láttam utoljára 5. generációs, modellfrissítés előtti Shelby GT500-ast, finom párost alkottak a 911 (991) Turbo S-sel együtt. 

Az időrendi sorrendet megszakítva végül, de nem utolsó sorban pedig legyen egy kép erről a gyönyörű, 993-as Porsche 911 Carrera-ról. Bár néhány fájó pont akad, hiszen sötétedés után már nem tudtunk fotózni és több kapun is be lehetett menni, egyszerre pedig csak egy helyen lehetünk, a különlegességek többségét sikerült lencsevégre kapnunk. Ez volt hát a 2016-os AMTS válogatás, remélem tetszett!