2013. szeptember 6., péntek

Porsche 924 Le Mans Edition 1980

A jogosítvány megszerzése után mi a következő gondolata a hozzám hasonló benzinvérű embereknek? Persze, hogy az első autó. Nekem is az volt. A témával kapcsolatban két opció merült fel bennem:
1. Folytassam a gyűjtést, próbáljak munkát vállalni a tanulás mellett ha időm engedi, bírjam még 1-2 évig kocsi nélkül és vegyek egy Porsche 924-est. Miért? Mert még megfizethető, sportos, nem túl vészes a fenntartása, bukólámpás, szerintem jól néz ki és ami a lényeg: Porsche. Porsche fan vagyok, első autónak egy 924-es egy álom beteljesülése lenne.
Ellenérvek: a közeljövőben nem lesz autóm. Továbbá csak 98-as, vagy magasabb oktánszámú benzint játszik, legalább 10 litert fogyaszt, van benne kockázat, hiszen régi autókról van szó és valószínűleg Németországból kéne behozni egyet, mert az itthon kapható darabok többsége borzalmas, lepusztult. Vagy nagy mázli kéne, hogy mire megvan a pénz, akadjon hazánkban egy elfogadható állapotú és árú darab.
2. Kéne venni valami öreg, olcsó gépet, ahogy ezt a legtöbben szokták. Lehet viccből egy  1.1-es Trabant, esetleg egy Honda Civic (de kizárólag gyári, véletlenül sem valami "streetracer edition"),  vagy egy régi Corolla stb..., amivel el lehet ugrani ide-oda a városban az egyetemi évek alatt. Lényeg, hogy ne legyen nagyon drága és ne legyen rossz állapotú. Viszont ez a verzió kizárja, hogy belátható időn belül 924-esem legyen.
Két nappal ezelőtt sikerült véglegesen eldöntenem, melyik opciót választom. A cikk végén kiderül!
Az aktuális luxus és sportautó kínálatot vizsgáltam nyáron a használtautón, mikor egy számomra addig ismeretlen modellre bukkantam a Porschék között (nem sűrűn adatik ilyen). 924 Le Mans Edition, hm... Soha nem hallottam még azelőtt erről a változatról. Az interneten rákeresve sem találtam túl sok információt az autóról. 1030 készült belőle, a hirdetett pedig a 726. darab.
Egyre jobban foglalkoztatnak a 924-esek, és tetszett az autó, így írtam egy e-mailt a hirdető cégnek. Próba szerencse. Szerencsém volt! Pár nap elteltével jött a válasz, majd telefonon is felvettük a kapcsolatot. Rendesek és közvetlenek voltak, mindig öröm hasonló emberekre bukkanni. Végül szeptember 6-ára sikerült összehozni a fotózást.
Elérkezett a nap, reggel 8.30-kor már indult a vonat Miskolcra. A 2 órás út alatt volt időm gondolkozni. Vajon milyen lehet a legelérhetőbb Porsche? Tényleg jó? Csalódni fogok? Nem szeretnék... Hamarosan kiderül. A kereskedés ugyan a megyeszékhely mellett, Kistokajban van, de ez nem volt probléma, az állomáson vártak rám. Tényleg, le a kalappal! A kocsiban beszélgetve kiderült, hogy porschebarátok a cégnél, volt már több német remekmű is a tulajdonukban.  A telephelyhez érve az épület bejárata előtt egy Boxster fogadott, a Le Mans pedig a szalonban várt. Jó helyre jöttem, tudtam. Hamarosan már a 924-es anyósülésén ültem, kerestünk egy helyet a fotózáshoz.
Mint a hirdetésben is szerepel, az autó még nem esett át restauráláson az elmúlt 33 év alatt, eredeti állapotában tündököl, 142 000 kilométert futott. 2 éve az oldtimer vizsga alkalmával is a biztosok csak pislogtak az autó alja láttán, olajfolyásnak nyoma sem volt. Tényleg kiváló állapotban van a gép, kívül nem látszik meg rajta az elmúlt 33 év. Belül meg főleg nem! A kárpitok nem kopottak, a műszerfal sem repedezett, újszerű állapottal találkozik az ember.
Ahogy beülünk, a formák és a csíkos minta segítségével a '80-as évek elején találjuk magunkat. Kinek mi az ízlése, nekem bejön.
250 liter. Nem is kevés!
Mint mondtam, 1030 darab készült a Le Mans Edition-ből, ez a 726-os példány. A limitált kiadás pár dologban tér el az alap kivitelű 924-esektől.  A Turbo felnik (amikben kellemesen csalódtam, a képeken nem annyira tetszett), a fehér fényezés, rajta a csíkok és a Le Mans felirat árulkodik, hogy itt valami különlegesebb változattal van dolgunk. A motor teljesítményén nem változtattak, maradt az 1984 cm³ és a 125 lóerő. 
A telefonban mondták, hogy akár ki is lehet próbálni az autót. A fényképezést befejezve tettem fel a kérdést, hogy miután volt róla szó, esetleg kipróbálhatom-e a kocsit? A válasz így hangzott: Természetesen! 
Mérföldkőhöz érkezett autós pályafutásom, Porschét fogok vezetni, életemben először! Egészen hihetetlen, de mégis, igaz. És most kiderül, milyen a Porsche 924-es, a Porsche, mely túlontúl is le lett becsülve az idők során, melynek százai végezték lepusztulva, szétszedve, agyonalakítva, elgányolva, mely mára belépett az oldtimer korba, és egyre többen kezdik felismerni, mi rejlik igazából benne...
Miután beültem, egyből az alacsony üléspozíció tűnt fel, kicsit olyan érzés volt, mint egy gokartban. Aztán kulcs elfordít, pöcc-röff, ahogy kell. A fotózásunk hátterét adó kisebb mezőről már fordulok is rá az útra. És megyünk. Hatalmas felüdülés volt a kis '24-es a családban szolgáló két Toyota után. Végre én adom a gázt akkor és olyan mértékben, ahogyan azt én szeretném, nem pedig úgy, ahogy azt a számítógép kitalálja (néha egészen idegesítő tud lenni).
A kuplung sportosan kemény, de pont így jó. A váltó kiváló, a legjobb, amivel eddig találkoztam. A fék nem volt túl harapós. Kíváncsi voltam, nem lesz-e kevés az a 125 lóerő, ezért kicsit odaléptem neki. Ugyan a hangrobbanás elmaradt, de egész korrektül mozgatta a 2 literes 4 hengeres a kis Porschét. Elvégre nem nehéz az autó, mindössze 1130 kilót nyom. Egész kellemesen szólt hozzánk az autó a kipufogón keresztül, nem csalódtam benne ebben a tekintetben sem.
A kormányzás is külön élmény, a megtett néhány kilométer tapasztalatai alapján kommunikatív a rendszer és nincs agyonszervózva, az ember érzi a kerekek rezdüléseit az út egyenetlenségein.
Ez alkalommal nem maradhatott el menet közben az, amit a Corvette C5-nél érthetetlen módon kihagytam, felkapcsoltam az imádott bukólámpát. 
Volt alkalmam kipróbálni a hátsó szekciót is néhány perc utazás erejéig. Mikor kiszálltam, a "Milyen volt?" kérdésre azt válaszoltam: Nem volt rossz, de jobb itt kint. Rövid utunk ideje alatt egész tűrhető volt a hátsó ülés, de hosszabb távon biztos, hogy nem vállalnám be. Hogy vissza tudjuk dönteni az első ülést, teljes terpeszbe kellett nyitnom a lábam, a vezető szinte az ölemben ült. Nem nőttem túl nagyra a magam 172 centijével, de így sem volt egy leányálom. Inkább gyerekeknek és csomagoknak ajánlanám itt az utazást.
Miután szerpentines csapatásra nem volt lehetőség, ennyit tudtam kipróbálni, megtapasztalni az autóból. És végül mire jutottam? Arra, hogy egy kiváló autó a 924-es, nem véletlenül visel Porsche emblémát az orrán. És ne feledjük el, hogy a típus nagy segítséget nyújtott a cég pénzügyi válsága alatt. Könnyen lehet, hogy nélküle ma nem csemegézhetnénk az újabbnál újabb 911-es verziók között. Nem egy erőgép, de még pont nem túl gyenge, élmény vele közlekedni. Kiváló annak, aki szeretne belekóstolni az OT-zás világába, kiváló annak, aki szeretne venni egy Porschét még elérhető áron. Az old/youngtimer korba lépve kezd egyre népszerűbb lenni a típus. Sok a lepusztult darab, de a szép állapotú példányokat kezdik egyre jobban értékelni. Ez az árukon is látszik és egyre jobban látszani fog évek múlva, de még van rá esély, hogy aki akar, az hozzájusson viszonylag olcsón egy kiváló Porschéhoz! Bazsó Gábort tudnám idézni a Totalcar orrmotoros-porschés adásából: Szaladjanak a kasszához, amíg a készlet tart! Ja, és hozzátenném: hagyjanak egyet nekem is.
Nem csalódtam, nem számítottam se többre a 924-től, se kevesebbre. Meggyőzött. Érdemes rá gyűjteni és várni.
A papír, melyet oly nehéz megszerezni.
Minden tiszteletem a Hegyik-Car kereskedésnek és nagy köszönet illeti őket, amiért lehetővé tették a Porsche fotózását és kipróbálását egyaránt. Szerencsére az autó jó kezekben van náluk, és remélem, ha van valaki megvásárolja tőlük, jó kezekben is marad, hisz kár lenne elkallódni hagyni egy ilyen ritkaságot.

2013. szeptember 4., szerda

Két McLaren, egy hosszú út, egy versenypálya és rengeteg Porsche...


Marci barátom felhívott telefonon. Közölte velem, hogy egy McLaren P1-est fotóztak Székesfehérváron. Micsoda?!
A hír a neten kezdett el terjedni, nem is alaptalanul, néhány fotó is megjelent a gépről, szóval egyértelmű volt, hogy nem csak egy újabb legenda van születőben. Nagyot ütött az infó, hiszen még alig-alig fotóztak utcán a típusból, ráadásul egy 1,2 millió eurós hipersportautóról beszélünk, amiből összesen 375 darab fog készülni.  Két spotter ismerős kocsiba is pattant nem sokkal a képek megjelente után, és elindultak elkapni a McLarent. A városba érve még épp a trélerre rakás előtt sikerült elcsípniük az autót. Annyit tudtak meg, hogy egy forgatásra hozták fel a P1-est, ami másnap (aug.29.) lesz.

A fogás hallatán többen úgy gondoltuk, hogy ez kihagyhatatlan alkalom, hiszen ki tudja, mikor fogunk legközelebb ilyen autót látni kis hazánkban... Így 29-én reggel fél 10-kor elindultunk kocsival, hogy levadásszuk kiszemelt áldozatunk. A városba érve elmentünk a hotelhez, ahol előző nap látták a McLarent. A portásokat megkérdeztük, azt mondták, reggel kicsekkoltak a P1-esek, nem tudják, hogy visszajönnek-e, vagy sem.
Fogalmunk sem volt, hol az autó. Ekkor jött az újabb hír, miszerint a Pannónia Ringen rendezvény van, ahova a bécsi McLaren szalon kiállított egy MP4-12C Spidert.
 Még azt is mondta informátorunk, hogy elvileg lesz délután egy meglepetés is. A ring igaz messze volt tőlünk, de a meglepetésből kiindulva arra gondoltunk, akár oda is vihették a kocsit napközben. Persze, 135 kilométer Székesfehérvártól, ezt tudtuk, kicsit sántított a dolog, de úgy gondoltuk, egy próbát megérne. Öten voltunk, három pesti, egy szolnoki (az ő autójával jöttünk le) és egy békéscsabai. Két pesti kolléga úgy döntött, hogy ők hazamennek, két vidéki barátom viszont úgy gondolta, ha már ennyit utaztak, ne távozzanak üres kézzel, ez még belefér. Dupla, vagy semmi. Én pedig semmi jónak nem akartam az elrontója lenni, egy kis kaland nem árt. Így, miután összeszámoltuk, és volt nálunk elég pénz benzinre, elindultunk Ostffyasszonyfára a Pannónia Ringhez pályamatrica és egy ilyen kirándulásra elegendő élelmiszertartalékok nélkül.
Utunk a 8-as főúton kezdődött, majd erről letérve kisebbnél kisebb falvakat összekötő utakon folytatódott az ismeretlenben a cél felé. A nálunk lévő GPS alapból 150 kilométeres utat írt, míg újdonsült Nokiám 135 kilométerrel kalkulált, így telefonom navigációja szerint mentünk. Nem tettük rosszul. Jobbnál jobb helyekre vitt el a HERE maps, sokszor tükörsima aszfalton, dombokon át, őszies hangulatú erdőkön keresztül vezetett minket a program, ahol Márkó barátom rallysokat megszégyenítően csapatta a Cordobával. Meg is beszéltük, egy-egy komolyabb autóval ezekre az utakra még visszajövünk egyszer.
Kb. két óra alatt le is értünk a pályához. Kicsit meglepődtünk, mikor megláttuk a célegyenesben feszítő verseny Porschékat és felspécizett BMW-ket. Majd mikor behajtottunk a parkolóba, eltátottuk a szánkat, gyakorlatilag megérkeztünk a Kánaánba. A hely dugig volt KTM X-Bow-kkal és Porschékkal, amik között volt módosított G szériás, nem is egy, 1965-ös első szériás 911-es, 996-os, 997-es utcai és pálya GT verzió egyaránt, illetve akadt pár régi, szintén pályázásra előkészített BMW is.
A boxutcára lenézve sok szép fenék tárult elém.
Először az MP4-12C-hez mentünk. A bécsi McLareneseket megkérdeztük a P1-el kapcsolatban. Sajnos nem tudtak semmit az autóról, meglepve nézték az előző napi fotókat. Viszont nagyon kedvesek voltak, a belső képek elkészítése után felajánlották, hogy beülhetünk a kiállított Spiderbe. Egyikünk sem ült még azelőtt McLarenben, mondanom sem kell, nagy volt a boldogság.
Ezután elkezdtük felderíteni a boxutcát és környékét. Egyre csak bukkantak elő a durvábbnál durvább Porschék nem kis örömünkre. A legkomolyabb, legritkább példány egy fekete 911 GT3 RS 4.0 volt. Tavaly Brno-ban hármat láttunk, de az egyik pont akkor ment el, mikor odaértünk, arról én nem is tudtam fotót készíteni. Fekete volt. Így végre mind a két színű változatról van képem. És az se semmi, hogy már 4-et sikerült lekapni a mindössze 600 darabra limitált, 4 literes, 500 lóerős gépezetből.
A másik kedvencem a napról ez az első szériás szépség volt:
Ezek a zöld műszerek...
 Megkérdeztük a pilótát, 1965-ös az autó. Kívülről 1-2 kisebb módosítás volt eszközölve az autón, illetve belülre be lett építve egy bukókeret és a kormány is ki lett cserélve.
Ugyan nem tudom, megpiszkálták-e a 2 literes motort, de ha igen, egye fene, elnézve őket sok rosszat nem tehettek vele. És a legszebb, hogy tolták neki rendesen a pályán, mégegyszer hangsúlyozom,  egy 1965-ös 911-esnek! Nem szeretem, ha kinyomják a szemét az ilyen klasszikusoknak, de ha jól karban van tartva a gép, preferálom, ha néha meg is van hajtva, elvégre ezek az autók erre születtek, és nem arra, hogy a nappaliban vagy a garázsban porosodjanak. Ő még egy kicsit át is lett alakítva erre a célra, de láthatóan jól bánnak vele, nincs rossz dolga. Kell ilyen is.
50. évfordulós jelvényt eddig még csak a Szerémi úton láttam a szalonban. Jól mutatott a hűtőrácson.
Nehezen Nem lehetett vele betelni. Ez a motor is, nézzék csak meg...
Nagy meglepetésünkre a legújabb, 991-es verzióból is láthattunk két pályaautót 911 GT3 Cup-ok személyében.
A másik piros volt. Először láttam ilyet.
Az említett G-szériások:
996-osok is akadtak, utcai és pályaverziók egyaránt. Íme két GT3:
MkI
MkII
Az utód.
Pályagépek.
Az egyetlen 993-as a napról. Azért ez kiveri a biztosítékot... Kár, hogy nem láttuk menet közben.
Miután kiélvezkedtük magunkat és befejeztük az intenzív nyálcsorgatást, visszaindultunk Székesfehérvárra. Gondoltuk ha délelőtt nem, talán este még láthatjuk a McLaren-t, elvégre akkor lesz a fotózás, ahogy mondták. Itt meg kell említenem, hogy Ostffyasszonyfán beugrottunk a helyi CBA-ba némi kajáért. Barátom 500 forintból vett másfél liter üdítőt, 4 zsömlét, és ehhez még párizsit. És hogy milyen volt... Egészen fantasztikus az árához képest, rég ettem már ilyen jót! Komolyan. Ha arra járnak próbálják ki! Rövid szünetünk után folytatódott az autózás visszafelé. Székesfehérvárra érve ismét körbenéztünk, de a P1-esnek se híre, se hamva nem volt. Egy penge_verdás kollégával találkoztunk, ő sem látta az autót. Végül fél nyolckor feladtuk, és hazaindultunk. Félúton hívott fel barátunk, hogy új infókat szerzett: Mint kiderült, a McLaren-nel 50 kilométerre Székesfehérvártól forgattak (nem tudjuk, pontosan hol). Mondta, hogy az autót este hozzák vissza zárt tréleren, reggel lecsekkolják, hogy megvan-e még, aztán indulnak haza Angliába. Ezt megtudva gyakorlatilag esélyünk sem lett volna megfogni az autót. A lehető legjobb döntés volt, hogy elindultunk délben a Pannónia Ringre, így igaz nem lett meg, amiért mentünk, de ezzel a 911-es meglepetéssel egy kicsit sem voltunk csalódottak (legalábbis én biztos nem), hisz a McLaren nélkül is egy csúcs napot zártunk. Örülök, hogy végre sikerült belefutni egy Porschés-versenypályás rendezvénybe, nagyon kellett már egy ilyen is.   
Porsche for ever!