2013. december 20., péntek

Volkswagen Golf I Cabrio

Sok autót volt már szerencsém bemutatni a blogon. Akadt köztük régi, új, ritka, lapos, kupé, kabrió, fastback... Egy dolog közös bennük: mindegyik penge a maga módján. Ahogy a cikknek a főszereplője is! Nem muszáj ennek a címnek a birtoklásához Porschénak, Ferrarinak, drágának, bivalyerősnek lenni. Lehet úgy is pengének lenni, ahogy azt teszi egy Bogár, vagy úgy, ahogy a képen szereplő Volkswagen Golf I Cabrio.
A Golfok népszerűsége még ma is töretlen. A típus kedveltségét mutatja, hogy 2012-ben a legyártott példányok száma átlépte a 29 milliót (!), és az aktuális, 7. generáció elnyerte a 2013-as "Car of the Year" díjat. A régebbi modellek köré egész nagy kultusz alakult ki. Kedvelem ezeket az autókat, az első széria (amit egyébként Afrikában egészen 2009-ig gyártottak) különösen tetszik.
Mindig kíváncsi voltam, hogy milyen egy jó karban tartott I-es Golf. Lehet az porig ültetett, rat, vagy gyári. A lényeg, hogy ízléses legyen. Októberben eljött az alkalom, volt szerencsém kipróbálni egy szép példányt, ráadásul a nyitott változatból. Az autó kiváló állapotnak örvend, csupán 1-2 apró módosítás lett rajta eszközölve. Nekem kifejezetten tetszik. Ritka a bukókeretes kabrió, jellemző vonása volt egészen a 4. szériáig a típusnak. Ez is jól áll neki, abszolút beleillik az összképbe. Számomra külön öröm, hogy benzines példánnyal hozott össze a sors, egy 1.8 literessel. Ettől ugyan nem egy rakéta, de egyáltalán nem megy rosszul. A hangja is egész jó, kicsit meg is lepődtem!
A fotózás helyszínére való út során volt alkalmam hátul is utazni. Kényelmes volt, tökéletesen elfértem (igaz, nem vagyok nagydarab ember). Tehát habár nincs négy méter az I-es, itt igazi hátsó ülőhelyekről beszélhetünk. Nem úgy, mint néhány hasonló korú kétajtós esetében. Igaz ez nem annyira meglepő, hiszen az alap koncepció nem egy kamu négyüléses volt, hanem egy kisebb méretű családi autó. Vezetni is jó volt a kis kabriót. A szervo rásegítés hiánya egyáltalán nem zavaró, nem hiányzik a kormányzásból. Mondanom sem kell, hogy elektronikai herkentyűktől mentes az autó. Szeretem az ilyen klasszikus dolgokat. 
A nap végére teljesen pozitív képet hagyott bennem. Azt kell mondanom, hogy nagyon tetszett! Jókat lehetne vele kocsikázni lenyitott tetővel, napsütésben és melegben. Megvan benne a buli, a Balaton-part, a szabadság, szóval az érzés. Mondhatni laza. Csajozni sem utolsó, ha éppen azt szeretne vele az ember. Teljesen igaz rá az állítás, miszerint öreg autó nem vén autó. És abszolút megfizethető. A sima változatokra ez főként igaz. A kínálat alján vannak lepusztult, elhanyagolt, ízléstelenül tuningolt, átalakítgatott darabok (ahogy ez sok más típusnál is természetesen), de kicsit jobban, viszont még mindig nem vészesen a pénztárcába nyúlva ki lehet fogni klassz példányokat - a határ persze itt is a csillagos ég: gyönyörűen felújított, piros színű, bézs belterű, ízlésesen ültetett, BBS felnis I-est lehet kapni közel egymillióért is. A jó kabriókért szintén mélyebbre kell ásni a zsebben, de két-három százassal millió alatt szintén ki lehet fogni alkalomadtán ehhez hasonló Golfokat. Tehát egy abszolút elérhető hobbiautó, csak ajánlani tudom! Nem meglepően sokkal nagyobb a kínálat a következő generációból, így ha valaki arra vágyna, vagy nem találna magának megfelelő első szériásat, jóval több autó közül csemegézhet.
A Népliget szolgáltatta a kiváló hátteret a fotózáshoz. Szerettem volna őszies hangulatú képeket készíteni idén egy autóról, Balázsnak hála erre és e kiváló gépezet kipróbálására is volt lehetőségem, amit ezúton is nagyon köszönök!
 

2013. november 15., péntek

Best of Oldtimer Show Syma - 2013

A 2013-as ősz sem maradhatott el Oldtimer Show nélkül a Syma csarnokban. A borsos árakat az előző évről megtartották, 4000 forint volt a felnőtt jegy. Eredetileg el sem akartam menni ennyiért, de miután megtudtam, hogy többek között Lotus Esprit V8, Aston Martin DB7 Vantage Volante és amerikai kiadású Ferrari Testarossa is szerepel a felhozatalban, megváltozott a döntésem. Azért ezeket csak meg kéne nézni... - gondoltam. Egyszerűen mindig akad 1-1 kedvenc kiállítva, amiért hajlandó vagyok kifizetni a magas összeget a belépőért. Tavaly a Countach, most pedig ők. Aki teljes képet szeretne kapni az eseményről, az sajnos csalódni fog. Ahogy 2012-ben, idén is azok az autók szerepelnek a cikkben, amik a legjobban megfogtak. No, akkor lássuk a válogatást!
A terembe belépbe az oldtimer kiállítások egyik kötelező típusa fogadta a közönséget: Jaguar E-type, a megunhatatlan, örök klasszikus. Egyből kettő. Egyszerűen gyönyörűek. Különösen jól mutattak így együtt, abszolút helyük van a best of-ban. Egyébként mellettük volt még egy szintén meseszép, bordó XK120 is, sajnos ő már nem fért bele a képbe. Az erős angol kezdés után jöhetett a szintén kötelezőnek mondható szoci szekció. Volgát, Ladát, Wartburgot, Skodát egyaránt rengeteget láthattunk már az előző kiállításokon (vagy az  utcán), így róluk most nem ejtenék több szót egy Skoda 130RS replika kivételével (habár volt rajta kívül még néhány kívánatos autó a részlegen).
Ez bizony bitang jól néz ki. Ha replika, ha nem, kéne! A "rally" csoportnál két Porsche is helyet foglalt: egy első és egy G-szériás modell.
Ha már kigyönyörködtük magunkat a 911-esben, érdemes egy pillantást vetni a kép jobb felső sarkában álló 130RS hátuljára is.
VW T2, ez nagyon tetszett. Szívesen elmennék kempingezni egyszer egy ilyennel, feelinges lehet.
Az USA felhozatal egyik legérdekesebb példánya számomra ez a Chevrolet El Camino SS volt. Jól áll neki a két színű fényezés.
Nagy amerikai autó rajongó vagyok, de ez a Dodge talán már nekem is egy kicsit sok. Voltak érdekességek az 50-es években, az biztos!
Szebbnél szebb BMW-k szerepeltek a rendezvényen.
3000 CS (Bertone)
1802 Touring
3000 CSA
Egy barátom bajor remekműve is része volt a show-nak: M 635 CSi.
Egy másik angol szépség: Jaguar XJS V12
A best of-ból ez a Gulf színekben tündöklő Triumph sem maradhat ki.
Az olaszok egyik jeles képviselője: Maserati Merak.
Ezek után pedig következett a 30 év alatti autók szekciója. Idén is látható volt számos youngtimer, vagy még fiatalabb autó a csarnokban. A kiállított Porschék mellett egyértelműen ők vitték a pálmát.
Ferrari Testarossa. Az autó egyik különlegessége a pirosra fényezett légbeömlő nyílás a rács mögött (nagyobb méretben megtekinve kivehető).
Remélem mindenki emlékszik az USA-lökhárítós képválogatásra (aki nem látta, az kattintson ide). A képen is látható, a Testarossáknál egész diszkréten sikerült megoldani a "hátsó toldatot". A Ferrari mögött egy általam igen kedvelt, "örök kedvenc" kategóriába tartozó autó állt, név szerint egy Aston Martin DB7 Vantage Volante. Vantage: tehát ez már a V12-es motorral szerelt, frissített változat. Klasszikus, már most.
Az Aston Martin mellett pedig ott állt a várva várt V8-as, utolsó szériás Lotus Esprit is. Kiskorom óta nagyon szeretem a típust. Nagy öröm volt a Garay Center garázsában található sárga után most egy kéket is látni! Amit az autóról tudni kell: 3500 cm3, V8 biturbo, 355 lóerő, 4,6 másodperces 100-as sprint. Mindez egy 5 sebességes, manuális váltóval és 1380 kilós öntömeggel kombinálva. Hmm...
Most pedig következzen a másik kedvenc részem a kiállításról, a Porsche részleg. Ugyanis a rally-s 911-esek mellett a terem másik végében még 4 német remekművet lehetett megtekinteni:
Egy fekete 911 SC-t.
Egy 911 SC Targát.
Bitang jól nézett ki. Targa kivitel fehér alapszínnel, fekete bukókerettel, fekete felnikkel és szintén feketére fényezett szellőzőrácsokkal a Turbo spoileren - összességében ez egy ütős kombináció!
Egy 928-ast.
Imádom az ilyen kockás üléshuzatot. Éljenek a 80-as évek!
És végül, de nem utolsó sorban egy 924-est.
Mint megtudtam, a Turbo változatokról ismert beömlő a motorháztetőn választható opció volt a "mezei" 924-eseknél is.
 
Őket szerettem volna kiemelni a kiállításról, de persze mellettük a régi Opeleken keresztül az 1967-es Ford Mustang Coupe-n és a Mercedes-Benz 190SL-en át az utolsó szériás Toyota Supráig még rengeteg különleges autóban gyönyörködhettek a nézők.

2013. október 27., vasárnap

The Benchmark - Porsche 911 (991) Turbo S

 
Ismét látogatóban jártunk kedvenc szalonomnál. Ezúttal a jelenlegi 911-es széria legerősebb változatát mentünk szemügyre venni, a Turbo S-t.

Már a képeken is nagyon tetszett, élőben még impozánsabb, brutálisabb látványt nyújt a gép. Elképesztően jól néz ki! A felnikkel a gyári fotókon és a konfigurátorban nem barátkoztam meg teljesen, még szokni kellett őket. Élőben viszont abszolút meggyőztek, el lettek találva.
Az autó elejét és hátulját egyaránt átszabták a tervezők, ahogy ezt egy új verzió megjelenésekor illik. Az első lökhárítón átalakították a led lámpákat és a légbeömlőket, illetve újítás még az aktív alsó légterelő is, mely gombnyomásra vagy nagyobb sebesség elérése után bújik elő. 


A spoilerek nyitott állásban elöl - hátul. Show time!
A számok magukért beszélnek: a 3,8 literes motorból két változó geometriájú turbófeltöltővel 560 lóerőt hoztak ki az S változat esetében. 3,1 másodperces 100-as és 10,3 másodperces 200-as sprint, 700 Nm nyomaték. Nem hangzik rosszul, ugye?
A 4S változat hátsó domborulatain toldottak még egy kicsit, 1880 mm lett a végeredmény. Így 10 centivel szélesebb, mint az első generációs, 930-as Turbo-k. Pedig már azok is szépen terpesztettek.
Ezen az íven még a pohár is megáll. A grillező nagyságú hátsó szárny már kihalt a léghűtéses modellekkel, így akik az esti borozgatás mellé csapnának egy jó kis grillpartit, azoknak be kell szerezni a 991 mellé egy 930 Turbo-t is.
Akadt látnivaló a parkolóban is, ahol ez a páros fogadott minket. Két sárga 993 egymás mellett, ráadásul az egyik TechArt. Nem mindennapi látvány! Volt még egy harmadik társuk is, azonban az ezüst színű, szintén TechArt kiegészítőkkel megspékelt 993 Targa sajnos érkezésünkkor távozott.
Mindent összegezve zseniálisan sikerült a 991 Turbo, alig várom, hogy végre utcán is elkapjak egyet. Egy magyar példány már az utakat rója, remélhetőleg hamarosan sikerül lefotózni. Igaz, az is fehér. Minden leendő tulajdonosnak ajánlom a divatos feketén és fehéren kívül a többi opciót is, ugyanis nagyon jól mutat a Turbo (és az összes változat) más színekben is! Példának itt az egyik kedvencem: Amaranth Red Metallic. A konfigurátorban sem mutat rosszul, élőben pedig még szebb! És szerintem veri a szokásos Indischrot névre hallgató piros árnyalatot.
Szintén ajánlanám az 50th Anniversary-hoz kreált, a modernkori Fuchs-ok egy újabb generációját képező Sport Classic felniket. Már így, virtuálisan is üt (élőben így mutat). Remélem minél többen megrendelik!

2013. október 4., péntek

A kedvenc orrmotorosom: Porsche 944 S

2008-at írtunk, 13 évesen éppen csak kóstolgattam az autófotózást, spotterkedést. Autóval tartottunk haza Pestre, fordultunk rá az M2-es útra, mikor elhúzott mellettünk egy orrmotoros Porsche konvoj, a Front Engined Porsche Club-osok tarthattak haza valamilyen eseményről.  Első digitális, Nikon fényképezőgépemmel próbáltam vigyorogva elkapni a mellettünk elhaladó Porschékat kisebb-nagyobb sikerrel. Volt közöttük 924-es, 968-as, és egy zöld színű, csodaszép 944-es. A róla készült fotó volt az első képem, amit Indafotóra feltöltöttem.

Tegnap került fel a 4100. fényképem az előbb említett oldalra. A szóban forgó zöld Porsche szerepelt a képen. És nem is akármilyen alkalommal készült az a bizonyos fotó, hanem egy fotózás keretében. Így van szerencsém bemutatni az itthoni orrmotoros Porschék közül a személyes kedvencemet, Magyarország egyik legszebb 944-esét. Íme:
Első találkozásunk óta több, mint 5 év telt el. Azóta rengeteg dolog változott, ám egy biztos nem: a vigyor az arcomon az autó láttán.

Ám e gyönyörű 944 S nem '44-esként kezdte életét. Nagyon meglepődtem, mikor elhangzott a kijelentés, miszerint ő eredetileg egy 924-es volt. Az autónak érdekes története van. A tulajdonos több, mint 10 éve úgy döntött, hogy vesz egy '24-est. Így került hozzá a képeken látható gépezet, de még nem ebben a formában. Nem volt túl jó állapotban. Mondjuk azt, hogy az előző gazdája kreatívan szervizelte. Miután rendbe lett rakva, boldog életet élt, míg egy nap egy baleset következtében összetört. Ezután az autó nem csak javítva, hanem módosítva is lett egyúttal, ekkor született a 924-esből 944 S. Az átalakítás azonban nem merült ki a karosszériamunkában, a motor sem maradt érintetlen, így a 2,5 literes 4 hengeres közel 200 lóerőt teljesít, ezzel a gyári 944 S-eket maga mögé utasítva. Gyakorlatilag '44-essé lett alakítva a kocsi.
Meglepődtem, mikor kiderült, hogy ez a zöld árnyalat egy gyári szín. Mint megtudtam, anno a Porsche nem rendelkezett saját színpalettával, így az autókhoz a Volkswagenekhez rendelhető színek közül lehetett választani. Ennek az árnyalatnak Viper Green a neve.
Csúcs ez a szín! Ezekkel a  Fuchs-okkal kombinálva mindent visz.
Zöld erdőben jártam, 944-est láttam.
Ugyan nem száguldottunk, de egy-egy gyorsításkor, vagy tempósabb kanyarbevételkor érezni lehetett, hogy van benne tartalék bőven, és mennyire menne még. Érthető, hiszen minden adott: kiváló súlyeloszlás, állapot és teljesítmény.
Abszolút toppon van az autó kívül, belül, műszakilag egyaránt. Minden apróság kifogástalanul működik rajta, mint például a fordulaszámmérő fölött elhelyezett analóg fogyasztásmérő - ilyet se láttam még!
Egy fotózásra alkalmas helyet keresve autóztunk a 8106-os úton, mikor egy egész bíztató leágazásra lett figyelmes a tulajdonos. Elfordultunk, és máris egy kiváló minőségű, erdőben vezető utacskán suhantunk ezzel találva egy ideális helyszínt a képek elkészítéséhez. Klassz kis eldugott helyeket lehet így felfedezni.
Jól látszik a körvonal, mely a szélesítéseken keresztül húzódik végig az autó oldalán egészen az orrig, ahol a bukólámpákat összekötve folytatódik, majd a túloldalon vissszatérve a hátsó részhez végigfut a hátsó lámpák tetején. Sokkal markánsabb, mint a 924-esen.
Évekkel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ennyire kiváló szerkezet mind a 924-es, mind a 944-es. Kellemes meglepetés volt tapasztalni szeptemberben, hogy mégis milyenek ezek az autók, hogy mennyire jók. De tényleg. Egyetlen egy hibája van: hogy nem az enyém. No, de a viccet félretéve, ha megpróbálok nem elfogult lenni, akkor sem tudok mondani olyan dolgot vele kapcsolatban, ami ne tetszett volna.  Nem vészes fenntartani, jól megy, nyilván egyéni ízlés kérdése a külső, szerintem szép is, különösen ebben a Viper Green-ben mutat piszkosul jól. Tökéletes választás azoknak, akik egy kiváló sportautót szeretnének elérhető áron. A végére pedig ismét egy idézet a Totalcar orrmotoros Porsche adásából Karottától:
"Biztos találkoztak már olyan emberrel, aki a Porsche 944-es említése által egy kicsit lebiggyesztette a száját, és tudálékosan nézett, hogy phö... az a paraszt Porsche. Na most arra ugyanezt az arckifejezést villantsák vissza legyenek szívesek, a saját hülyeségével összefüggésben, ugyanis a 944 penge."

Az adásban egy 928-ast és egy 944 Turbo S-t próbálnak ki, mindenképpen érdemes megnézni!

Ha valaki több adatot szeretne megtudni a '44-esről, különböző változatairól, vagy a többi orrmotors Porsche kapcsán, kattintson az alábbi linkre.

Nagyon köszönöm a tulajdonosnak a lehetőséget!

2013. szeptember 6., péntek

Porsche 924 Le Mans Edition 1980

A jogosítvány megszerzése után mi a következő gondolata a hozzám hasonló benzinvérű embereknek? Persze, hogy az első autó. Nekem is az volt. A témával kapcsolatban két opció merült fel bennem:
1. Folytassam a gyűjtést, próbáljak munkát vállalni a tanulás mellett ha időm engedi, bírjam még 1-2 évig kocsi nélkül és vegyek egy Porsche 924-est. Miért? Mert még megfizethető, sportos, nem túl vészes a fenntartása, bukólámpás, szerintem jól néz ki és ami a lényeg: Porsche. Porsche fan vagyok, első autónak egy 924-es egy álom beteljesülése lenne.
Ellenérvek: a közeljövőben nem lesz autóm. Továbbá csak 98-as, vagy magasabb oktánszámú benzint játszik, legalább 10 litert fogyaszt, van benne kockázat, hiszen régi autókról van szó és valószínűleg Németországból kéne behozni egyet, mert az itthon kapható darabok többsége borzalmas, lepusztult. Vagy nagy mázli kéne, hogy mire megvan a pénz, akadjon hazánkban egy elfogadható állapotú és árú darab.
2. Kéne venni valami öreg, olcsó gépet, ahogy ezt a legtöbben szokták. Lehet viccből egy  1.1-es Trabant, esetleg egy Honda Civic (de kizárólag gyári, véletlenül sem valami "streetracer edition"),  vagy egy régi Corolla stb..., amivel el lehet ugrani ide-oda a városban az egyetemi évek alatt. Lényeg, hogy ne legyen nagyon drága és ne legyen rossz állapotú. Viszont ez a verzió kizárja, hogy belátható időn belül 924-esem legyen.
Két nappal ezelőtt sikerült véglegesen eldöntenem, melyik opciót választom. A cikk végén kiderül!
Az aktuális luxus és sportautó kínálatot vizsgáltam nyáron a használtautón, mikor egy számomra addig ismeretlen modellre bukkantam a Porschék között (nem sűrűn adatik ilyen). 924 Le Mans Edition, hm... Soha nem hallottam még azelőtt erről a változatról. Az interneten rákeresve sem találtam túl sok információt az autóról. 1030 készült belőle, a hirdetett pedig a 726. darab.
Egyre jobban foglalkoztatnak a 924-esek, és tetszett az autó, így írtam egy e-mailt a hirdető cégnek. Próba szerencse. Szerencsém volt! Pár nap elteltével jött a válasz, majd telefonon is felvettük a kapcsolatot. Rendesek és közvetlenek voltak, mindig öröm hasonló emberekre bukkanni. Végül szeptember 6-ára sikerült összehozni a fotózást.
Elérkezett a nap, reggel 8.30-kor már indult a vonat Miskolcra. A 2 órás út alatt volt időm gondolkozni. Vajon milyen lehet a legelérhetőbb Porsche? Tényleg jó? Csalódni fogok? Nem szeretnék... Hamarosan kiderül. A kereskedés ugyan a megyeszékhely mellett, Kistokajban van, de ez nem volt probléma, az állomáson vártak rám. Tényleg, le a kalappal! A kocsiban beszélgetve kiderült, hogy porschebarátok a cégnél, volt már több német remekmű is a tulajdonukban.  A telephelyhez érve az épület bejárata előtt egy Boxster fogadott, a Le Mans pedig a szalonban várt. Jó helyre jöttem, tudtam. Hamarosan már a 924-es anyósülésén ültem, kerestünk egy helyet a fotózáshoz.
Mint a hirdetésben is szerepel, az autó még nem esett át restauráláson az elmúlt 33 év alatt, eredeti állapotában tündököl, 142 000 kilométert futott. 2 éve az oldtimer vizsga alkalmával is a biztosok csak pislogtak az autó alja láttán, olajfolyásnak nyoma sem volt. Tényleg kiváló állapotban van a gép, kívül nem látszik meg rajta az elmúlt 33 év. Belül meg főleg nem! A kárpitok nem kopottak, a műszerfal sem repedezett, újszerű állapottal találkozik az ember.
Ahogy beülünk, a formák és a csíkos minta segítségével a '80-as évek elején találjuk magunkat. Kinek mi az ízlése, nekem bejön.
250 liter. Nem is kevés!
Mint mondtam, 1030 darab készült a Le Mans Edition-ből, ez a 726-os példány. A limitált kiadás pár dologban tér el az alap kivitelű 924-esektől.  A Turbo felnik (amikben kellemesen csalódtam, a képeken nem annyira tetszett), a fehér fényezés, rajta a csíkok és a Le Mans felirat árulkodik, hogy itt valami különlegesebb változattal van dolgunk. A motor teljesítményén nem változtattak, maradt az 1984 cm³ és a 125 lóerő. 
A telefonban mondták, hogy akár ki is lehet próbálni az autót. A fényképezést befejezve tettem fel a kérdést, hogy miután volt róla szó, esetleg kipróbálhatom-e a kocsit? A válasz így hangzott: Természetesen! 
Mérföldkőhöz érkezett autós pályafutásom, Porschét fogok vezetni, életemben először! Egészen hihetetlen, de mégis, igaz. És most kiderül, milyen a Porsche 924-es, a Porsche, mely túlontúl is le lett becsülve az idők során, melynek százai végezték lepusztulva, szétszedve, agyonalakítva, elgányolva, mely mára belépett az oldtimer korba, és egyre többen kezdik felismerni, mi rejlik igazából benne...
Miután beültem, egyből az alacsony üléspozíció tűnt fel, kicsit olyan érzés volt, mint egy gokartban. Aztán kulcs elfordít, pöcc-röff, ahogy kell. A fotózásunk hátterét adó kisebb mezőről már fordulok is rá az útra. És megyünk. Hatalmas felüdülés volt a kis '24-es a családban szolgáló két Toyota után. Végre én adom a gázt akkor és olyan mértékben, ahogyan azt én szeretném, nem pedig úgy, ahogy azt a számítógép kitalálja (néha egészen idegesítő tud lenni).
A kuplung sportosan kemény, de pont így jó. A váltó kiváló, a legjobb, amivel eddig találkoztam. A fék nem volt túl harapós. Kíváncsi voltam, nem lesz-e kevés az a 125 lóerő, ezért kicsit odaléptem neki. Ugyan a hangrobbanás elmaradt, de egész korrektül mozgatta a 2 literes 4 hengeres a kis Porschét. Elvégre nem nehéz az autó, mindössze 1130 kilót nyom. Egész kellemesen szólt hozzánk az autó a kipufogón keresztül, nem csalódtam benne ebben a tekintetben sem.
A kormányzás is külön élmény, a megtett néhány kilométer tapasztalatai alapján kommunikatív a rendszer és nincs agyonszervózva, az ember érzi a kerekek rezdüléseit az út egyenetlenségein.
Ez alkalommal nem maradhatott el menet közben az, amit a Corvette C5-nél érthetetlen módon kihagytam, felkapcsoltam az imádott bukólámpát. 
Volt alkalmam kipróbálni a hátsó szekciót is néhány perc utazás erejéig. Mikor kiszálltam, a "Milyen volt?" kérdésre azt válaszoltam: Nem volt rossz, de jobb itt kint. Rövid utunk ideje alatt egész tűrhető volt a hátsó ülés, de hosszabb távon biztos, hogy nem vállalnám be. Hogy vissza tudjuk dönteni az első ülést, teljes terpeszbe kellett nyitnom a lábam, a vezető szinte az ölemben ült. Nem nőttem túl nagyra a magam 172 centijével, de így sem volt egy leányálom. Inkább gyerekeknek és csomagoknak ajánlanám itt az utazást.
Miután szerpentines csapatásra nem volt lehetőség, ennyit tudtam kipróbálni, megtapasztalni az autóból. És végül mire jutottam? Arra, hogy egy kiváló autó a 924-es, nem véletlenül visel Porsche emblémát az orrán. És ne feledjük el, hogy a típus nagy segítséget nyújtott a cég pénzügyi válsága alatt. Könnyen lehet, hogy nélküle ma nem csemegézhetnénk az újabbnál újabb 911-es verziók között. Nem egy erőgép, de még pont nem túl gyenge, élmény vele közlekedni. Kiváló annak, aki szeretne belekóstolni az OT-zás világába, kiváló annak, aki szeretne venni egy Porschét még elérhető áron. Az old/youngtimer korba lépve kezd egyre népszerűbb lenni a típus. Sok a lepusztult darab, de a szép állapotú példányokat kezdik egyre jobban értékelni. Ez az árukon is látszik és egyre jobban látszani fog évek múlva, de még van rá esély, hogy aki akar, az hozzájusson viszonylag olcsón egy kiváló Porschéhoz! Bazsó Gábort tudnám idézni a Totalcar orrmotoros-porschés adásából: Szaladjanak a kasszához, amíg a készlet tart! Ja, és hozzátenném: hagyjanak egyet nekem is.
Nem csalódtam, nem számítottam se többre a 924-től, se kevesebbre. Meggyőzött. Érdemes rá gyűjteni és várni.
A papír, melyet oly nehéz megszerezni.
Minden tiszteletem a Hegyik-Car kereskedésnek és nagy köszönet illeti őket, amiért lehetővé tették a Porsche fotózását és kipróbálását egyaránt. Szerencsére az autó jó kezekben van náluk, és remélem, ha van valaki megvásárolja tőlük, jó kezekben is marad, hisz kár lenne elkallódni hagyni egy ilyen ritkaságot.