2011. november 3., csütörtök

KeS Mustang - Aston Martin V8 - 1977

Immáron harmadszor találkoztam ezzel a bordó Aston Martin V8-cal az elmúlt 3 év alatt. Közös történetünknek ezzel a legutóbbi találkozással sajna végeszakadt, mert az autó nemsokára megy külföldre.

Kezdjük az elején!
2008. december 23-án indultam a Tescoba karácsonyi ajándékokat venni (milyen nagyvonalú voltam-ráadásul 1 nappal karácsony előtt...). Leszálltam a 80-as troliról, s közvetlen a megálló mögötti parkolóhelyek egyikén egy bordó Astonra lettem figyelmes. Nagyot néztem! Ekkor még nem hallottam túl sokat erről a típusról, de ennek ellenére lenyűgözött az autó. Rögtön kaptam elő a mobilom, lőttem róla pár fantasztikus képet, aztán mentem vásárolni. A képeket visszanézve a rendszámtáblán egy honlapcímre lettem figyelmes: www.kesmustang.hu . Fel is mentem az internetre, végignéztem a kínálatukat. Nem hittem volna akkor, hogy 3 év múlva, kérésre, restaurált állapotban fogom fényképezni az autót!
2009-ben írtam a cégnek fotózás gyanánt (aki követi a blogot, az tudhatja), s egy nagyon kedves alkalmazott segítségével, hosszas levelezés után összejött a dolog. Szerettem volna újra, ezúttal fényképezőgéppel lefotózni a bordó V8-ast, de sajna aznap nem volt a telephelyen, de így is láttam pár csodálatos járgányt! - ez volt az első fotózásom a cégnél.
Szerettem volna pótolni mindenképp az Aston-t, 2010-ben erre sor is került, pár másik autó fotózásával/újrafotózásával egyetemben.
Idén restaurálták az angol gyönyörűséget, ezért megkértek, hogy örökítsem meg a kocsit ebben az állapotában is. Természetesen a nemet mondás az utolsó gondolataim között volt!
Így került sor október 29-ei, harmadik találkozásunkra. Érdekesség, hogy azelőtt pontosan két évvel, 2009.10.29-én voltam először fotózni a KeS Mustang-nál. Jót mosolyogtam ezen, így hozta a sors - bár ebben az ősziszünet időpontja is sokat közrejátszott.

Ez egy 1977-es példány, a 967 darab harmadik szériás V8 egyike. (Egyébként 1969-től 1989-ig gyártották a sorozatot, ami 5 Saloon -mint ez-, 2 Vantage -nagyobb teljesítményű verzió-, 2 Volante -kabrió-, egy Vantage Volante és egy Vantage Zagato/Vantage Volante Zagato szériát élt meg.) Kérdeztem a srácot, aki vezette, hogy hány lóerős? Azt válaszolta, hogy nem tudja. Ekkor adott egy nagyobb gázt. Rögtön megfogalmazódott bennem a tökéletes válasz: elég! Itthon rákerestem, különböző adatokat találtam még a szérián belül is, évjárattól függően, stb... . Kb. 300 lóerős lehet a motor. Igaz, az autó több, mint 1700 kiló, de azért az akkor sem rossz. 100-as sprinthez kb. 6,5 másodperc kell neki. Úgy gondolom ez teljesen korrekt egy több, mint 30 éves géptől, ami eredetileg sem szupersport, hanem sportos luxusautónak, granturismo-nak lett tervezve. Ennyit a teljesítményről. Egyébként fantasztikus kocsi, nagyon eltalálták az Aston Martinnál ezt a szériát. Kényelmes, kívülről, belülről egyaránt ízléses, szemetgyönyörködtető látvány. Ez a példány kifejezetten jó, talán a (szerintem) lehető egyik legszebb színkombinációban tündököl. Bordó külső (újra lett fényezve), fekete+bézs belső= 5*. És a hangja... Ez számomra az egyik kedvenc része az autónak. A másik pedig még mindíg a duda, melynek a hangja gombnyomásra változtatható.
Érdekesség: A motorháztetőn lévő kitüremkedés az airbox miatt van, de a beömlőnyílás csak design, nem juttat levegőt a motorhoz, le van zárva. Későbbi szériákon már nincs nyílás, csak szimplán dudor, ahogy az például a blogon már bemutatott Oscar Indián látszik.
A cég kitűnő munkát végzett a restaurálás során.
Visszatérve a fotózásra: Már itthon kitaláltam, hogy ott szeretnék fotózni, ahol anno készítettem néhány képet az 1965-ös Ford Mustang Fastback-ről, ugyanis született pár fénykép egy út erdős szakaszán, ami úgy gondoltam, most ősszel nagyon jó háttér lehet, hogy sárgulnak a levelek. Mikor odaértünk, sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy az erdő majdnem ugyanolyan zöld színben tündököl, mint nyáron, ráadásul egy csomó szemét is szét van dobálva. Továbbmentünk, hogy az út végén megforduljunk. Ez mentett meg, ugyanis a forduló előtt egy klassz, sárguló fás szakasz volt, így nagy megkönnyebbüléssel mondtam, hogy itt jó lesz, álljunk meg.
A fotózás végén egyik oldalról nagyon boldogan, másik oldalról fájó szívvel mentem haza, hogy ezt az autót nagy valószínűséggel itthon már nem fogjuk látni, vagy nem egyhamar.
Winkler Róbert szavaival zárnám a cikket: "Abszolút élhető autó, amellett, hogy botrányosan menő. Az Aston-karakter lényege nem változott az elmúlt 30 évben: kicsit inkább luxus, mint sport, de nagyon erős. És karakteres. És menő, a végtelenségig − akkor is, most is."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése